„Jézus Krisztus az Egyház feje” – a pápai trónra esélyes Erdő Péter szentmisét mutatott be Rómában a konklávé előtt (VIDEÓ)

Május 4-én, húsvét 3. vasárnapján, egyben anyák napján, Erdő Péter bíboros, prímás szentmisét mutatott be római templomában, a Santa Maria Nova – közismertebb nevén a Szent Franciska-bazilikában – írja a Magyar Kurír.

A templom zsúfolásig megtelt ünneplő hívekkel, köztük sok magyar zarándokkal és a nemzetközi sajtó képviselőivel. Az olasz nyelvű szertartáson több Rómában élő és tanuló magyar pap is koncelebrált, például Patsch Ferenc SJ, Harsányi Pál Ottó OFM és Vízi Elemér SJ. Jelen volt Habsburg–Lotharingiai Eduárd, Magyarország szentszéki nagykövete is.

A kecskeméti kórházlelkészi szolgálat negyvenfős csoportja is részt vett a misén, amelyet Fekete Gábor állandó diakónus vezetett. Elmondása szerint amint megtudták, hogy Erdő Péter misézni fog a címtemplomban, azonnal úgy döntöttek, hogy a zarándokprogramot átszervezik, és csatlakoznak az ünnepi alkalomhoz.

Alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk Erdő Péter bíboros homíliáját, magyar nyelven.

Egyházunk történetének egy jelentőségteljes pillanatában ünnepeljük ma húsvét 3. vasárnapját. Szent Péter széke üres.

Imádkozzunk a bíboros atyákért, akiknek hamarosan meg kell választaniuk Szent Péter utódját, akinek az lesz a feladata, hogy folytassa azt a küldetést, amelyet Péter az Úrtól kapott Tibériás tavánál.  

Jézus háromszor teszi fel a kérdést Simonnak, János fiának: „Jobban szeretsz-e engem ezeknél?” Péter pedig, akiben talán még ott bujkál a lelkiismeret-furdalás, amiért azon az éjszakán megtagadta Mesterét, háromszor is így felel: „Te tudod, hogy szeretlek.” S Péter minden válaszára Jézus így felel: „Legeltesd juhaimat!”. Háromszoros tagadásra háromszoros megbocsátás jön. A szeretet háromszori megvallására a küldetés háromszori megerősítése. A hármas kérdés és válasz egyfajta szerződésnek minősült akkoriban a római világban.

Ott van Péter részéről a szeretet és az odaadás háromszori megvallása, s ott van a feltámadt Jézus részéről a bizalom, a megbocsátás és nagy megbízatás kifejezése. Mily csodálatos szerződés! Mily vonzó és egyben ijesztő feladat! Izrael Pásztora az Ószövetség szerint maga az Isten. Krisztus megkapja és már meg is kapta az egyetemes uralmat, mindazonáltal különleges módon pásztora Ő a vére által megújult messiási népnek, tehát a tanítványai közösségének, az Egyháznak. Mivel a római pápa Szent Péter utódja, akkor szükségszerűen Krisztus helytartója is, mert neki kell legeltetnie az Ő nyáját, az Ő népét. A küldetés meghaladja az emberi erőket, de Jézus megígéri a Lélek ajándékát és személyes jelenlétét, amely az Egyházzal marad az idők végezetéig. Ebben a dinamikában áll ma is az Egyház és Péter utódának küldetése. 

Ez a kapcsolat kettős: egyfelől történelmi kapcsolódást igényel. Jézus Krisztus valós történelmi személy, még akkor is, ha meghaladja földi történelmünk határait. Megismerhetjük életét és tanítását – mégha beszédeit nem rögzítették is – mint ahogy üdvözítő művének egészét.

A történelmi Krisztusról alkotott ismereteink legfőbb alapja a Szentírás, de az Egyház hagyománya is.

A hagyomány pedig nem merül ki egy történelmi elbeszélésben: tanúságtételről van szó. Egy, talán tévesen a budapesti Operaház első igazgatójának, Gustav Mahlernek tulajdonított gondolat szerint „a hagyomány a tűz őrzése, nem a hamvak imádása”.

Talán az idők egyik jelének számít a lelkiségi mozgalmak és új közösségek virágzása, amelyek ajándékot jelentenek az Egyház számára, amennyiben kiegyensúlyozottan megélt valós hit szerint cselekszenek, és élő kapcsolatot ápolnak az egyházmegyékkel és plébániákkal.

Mindebből levezethetők bizonyos szempontok és feladatok az Egyház életére és küldetésére nézve.

Krisztus nagy küldetést bízott tanítványaira: hirdessék az evangéliumot, és tegyenek tanítvánnyá minden népet, kereszteljék meg őket, és tanítsák meg őket mindarra, amit Ő parancsolt nekünk (vö. Mt 28,19–20).

Ez a küldetés magának az Egyháznak a szervezeti alapja. A fő feladatok elosztása az apostoli időkig nyúlik vissza.

A keresztség, a bérmálás és különösen a szent rend a maga különböző fokozataiban különleges kegyelemmel járnak a rájuk bízott szolgálatok ellátásához. Minthogy a papi küldetés közösségi vonatkozással is bír a részegyházban, az egyes intézményi formák, mint például az egyházmegyei papi szenátus, fontosak az egyház küldetésében. A püspöki hivatallal kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat kiemelte a kollegialitást, amelynek különböző intézményi kifejeződései vannak, mint például az egyetemes zsinat, a Római Kúria, valamint a jelenlegi jogszabályok szerint a bíborosi kollégium és a püspöki szinódus.

Jelentőségteljes, hogy Ferenc pápa a püspöki szinódusról szóló apostoli konstitúciójában a püspöki kollegialitás igen hangsúlyos teológiájából indul ki. A Krisztus örömhírének hirdetésére irányuló közös küldetés végrehajtásában a helyi püspökök szerepe döntőnek tűnik.

S az emberiségnek szüksége van Krisztusra! Ránk is szüksége van, ha Krisztushoz tartozunk!

Nyitókép: MTI/Francisco Seco